Az Országos Mentális, Ideggyógyászati és Idegsebészeti Intézet lakossági tájékoztató sorozata tovább folytatódik.
A személyiségzavarral küzdők más mentális zavarok tekintetében is sérülékenyebbek (pl. depresszió, szorongás, szerhasználat), és fokozottan fennál esetükben az öngyilkosság rizikója. Emiatt különösen nagy a segítségkérés és a segítségre szoruló érintettek támogatásának jelentősége.
Mit nevezünk személyiségzavarnak?
A személyiségzavarok a normál személyiségvonások szélsőséges megnyilvánulásaival járnak, melyek tartósan jellemzik az érintetteket. A viselkedés és a belső élmények tartósan fennállómintázatai, amelyek jelentősen eltérnek a kulturális elvárásoktól, a személy teljes működését befolyásolják, rugalmatlanok és hosszú távú stabilitást mutatnak. Nagymértékben rontják azéletminőséget, és jelentős szenvedést okoznak az érintettek, illetve környezetük számára. Jellemző, hogy a páciensek nehezen tudják megfogalmazni, megérteni saját gondolataikat és érzéseiket, életvezetésük egyenetlen, továbbá szerteágazó panaszokkal küzdenek.
Többféle személyiségzavar létezik, a leggyakoribbak az érzelmileg labilis (borderline), anárcisztikus és az antiszociális személyiségzavarok. Több személyiségzavar is előfordulhat egyszerre.
Mi jellemzi a személyiségzavarokat
• A személyiségzavarok előfordulása 10-20 százalék az átlagpopulációban.
• Kialakulásukban a genetikai és biológiai tényezők mellett a személyiségfejlődés koraiszakasztában az egyént ért traumák és környezeti tényezők is szerepet játszanak.
• Már gyermek- és serdülőkorban is jelentkezhetnek tünetek, jellemzően azonban fiatal felnőttkorban kerülnek ellátásba az érintettek.
• A tünetek intenzitása az életkor előre haladtával jelentősen csökken az esetek többségében. Hosszú távú vizsgálatok szerint a személyiségzavarok kór lefolyása kedvezőbb társult mentális zavar nélkül, pszichoterápia mellett.
Milyen tünetek esetén merülhet fel a személyiségzavar gyanúja?
• állandó, visszatérő érzések arról, hogy „valami baj van velem”,„nem tudom, ki vagyok”, „nem bírom magam elviselni”
• érzelemszabályozási és indulatkezelési nehézségek
• kiszámíthatatlan viselkedés, túlzó vagy nem helyzethez illő reakciók
• nehéz kapcsolódás másokhoz; gyakori konfliktusok, esetleg azemberek kerülése
• intenzív, de ritkán tartós kapcsolatok
• szélsőséges hangulatingadozások,
• gyakori önsértés, öngyilkossági gondolatok, kísérletek
• a környezet nagyon máshogy látja a személyt, mint ő saját magát
• üresség érzése; érzések meghatározásának nehézségei
• egyidejű elakadások az élet számos területén (iskola, munkahely,család, párkapcsolat)
• rossz stressztűrő képesség, könnyű frusztrálódás, szorongás
Hogyan kezelhetőek a személyiségzavarok?
A személyiségzavarok elsődleges terápiája a szakember (pszichológus, pszichiáter) által vezetett egyénivagy csoportos pszichoterápia. Ez egy hosszan tartó folyamat, és célja a személyiség működésénekmegértése és megváltoztatása, a páciens belső világának és társas kapcsolatainak harmonikusabbá tétele.
A személyiségzavarhoz társuló depressziós, szorongásos panaszok, impulzivitás, agresszivitás esetén –legtöbbször átmenetileg – gyógyszerrel is ki lehet egészíteni a terápiát.
Ha a felsorolt tünetek alapján felmerül a személyiségzavarban való érintettség gyanúja saját magunk vagy családtagunk, barátunk esetében, forduljunk a területileg illetékespszichiátriai gondozó szakrendeléséhez, ahol pszichiáter szakorvosok és klinikai szakpszichológusok segítenek!
Letölthető lakossági tájékoztató ITT érhető el.
Bipoláris zavarral kapcsolatosan letölthető pdf formátumban ITT, vagy png formátumban IDE kattintva olvashat.
Skizofréniáról egy korábbi cikkünkben találhat részletes információt, amely szintén megtalálható honlapunkon.
Jelen tájékoztatók nem helyettesítik az egészségügyi ellátást!
