Guthné Sánta Erika, a Békés Vármegyei Központi Kórház traumatológiai és ortopédiai részlegének főnővére az ápolók nemzetközi napja alkalmából vehette át az Év szakdolgozója díjat. A Beol podacastjában elmondta, az Év szakdolgozója kitüntetés nemcsak számára, hanem az egész osztály számára hatalmas büszkeség.
Az Év szakdolgozója kiemelte, a legmeglepőbb talán az egész történetben az, hogy semmit sem sejtett a jelölésről.
– Teljesen a hátam mögött zajlott minden – mesélte. A főnővér úgy tudta, hogy csupán egy szakmai előadást hallgat majd meg a kórházi ünnepségen. Arra azonban álmában sem gondolt, hogy a rendezvény egyik főszereplője ő maga lesz.
Munka, kitartás, emberség
A több mint három évtizedes pályafutás mögött rengeteg munka, kitartás és emberség áll. Guthné Sánta Erika 1992-ben kezdett dolgozni Békéscsabán, akkor még a baleseti osztályon. Azóta az osztály neve többször változott, a szakma pedig óriási átalakuláson ment keresztül, de egy dolog állandó maradt: a betegek iránti elkötelezettsége.
Létrejött egy hatalmas szervezeti egység
A tavalyi év különösen nagy kihívást hozott számára. A békéscsabai és a gyulai egységek összevonásával létrejött egy hatalmas szervezeti egység, amely már 70 ággyal, 63 szakdolgozóval és öt szakrendelővel működik. Egy ekkora csapat irányítása komoly vezetői feladat, különösen úgy, hogy korábban különböző munkakultúrák és szemléletek találkoztak.
Fontos az empátia, a következetesség
Erika szerint a siker kulcsa az volt, hogy mindenki ugyanabba az irányba induljon el.
– Korábban két külön osztály voltunk, két külön gondolkodásmóddal. Ma már egy csapatként működünk – fogalmazott. A főnővér szerint egy vezetőnek egyszerre kell empatikusnak, következetesnek és határozottnak lennie. Kivételt nem szabad tenni, ugyanakkor minden dolgozóra és betegre oda kell figyelni.
A döntést azóta sem bánta meg
Aki beszélget Erikával, gyorsan megérti, miért szeretik kollégái és miért bíznak benne a betegek. Számára ugyanis a kommunikáció minden felett áll.
– Nincs két egyforma beteg – mondta. Másként kell szólni egy húszéves sérülthöz, mint egy nyolcvanéves pácienshez. Bár gyermekként még pedagógusnak készült, egy barátnője hatására végül az egészségügyi pályát választotta. A döntést azóta sem bánta meg. Sőt, a mai napig vannak pillanatok, amelyek újra és újra megerősítik abban, hogy jó helyen van. Különösen akkor, amikor az utcán megállítják egykori betegei.
Fotó: Beol.hu
