A betegségben világszerte körülbelül 50 millióan szenvednek. Az előrejelzések szerint a következő évtizedekben az Alzheimer-betegek száma akár háromszorosára is emelkedhet. A világnap célja a betegséggel kapcsolatos ismeretek terjesztése és a figyelem felhívása a korai felismerés és diagnosztika jelentőségére.
A major neurokognitív betegségek olyan idegrendszeri kórképek, amelyek előrehaladtával a páciensek idővel elveszítik öngondoskodási és szociális képességeiket. A neurokognitív betegségek leggyakoribb formája az Alzheimer-kór.
A gondolkodási képességek – így a memória, tájékozódás és beszédfunkciók – folyamatos romlásával, végül demencia kialakulásával járó betegség a fejlett világban a leggyakoribb tartós egészségkárosodáshoz vezető ok, és a hatodik leggyakoribb halálozási tényező.
Mi okozza a betegséget?
Az öregedés maga az egyik leglényegesebb tényező: 65 éves kor fölött a betegség létrejöttének rizikója ötévente megduplázódik. Növeli a kockázatot a magasvérnyomás-betegség, a 2-es típusú cukorbetegség, a dohányzás, az elhízottság és a magas vérkoleszterinszint. Az idegrendszer más jellegű érintettsége – például pszichiátriai betegség megléte – szintén rizikótényező lehet, ahogy bizonyos gyógyszerek krónikus használata is.
Az életmódi tényezők szintén rendkívül fontosak, hiszen például a fenntartott szellemi és fizikális aktivitás, továbbá a kiegyensúlyozott táplálkozás védő tényezőknek bizonyultak a betegséggel szemben.
Milyen tünetekkel jár az Alzheimer-kór?
A betegség tünetei jellegzetesen 65 éves kor körül jelentkeznek, epizódikus – azaz idő és helyszínek felidézésére, illetve megjegyzésére vonatkozó – memóriazavar és tájékozódási problémák képében. Később a memóriazavar egyéb elemekre is kiterjed, így a tanult mozgásmintákra, cselekvésekre vagy tényadatok felidézésére, illetve jelentős személyiség- és hangulatváltozás is kialakul. A betegséghez egyéb fizikális és neurológiai eltérések (járás-, beszéd-, alvászavar, inkontinencia stb.) is társulhatnak.
Hogyan diagnosztizálják a betegséget?
Az Alzheimer-kór diagnosztizálása komplex folyamat, amely több elemből áll. Ezek a következők:
– neuropszichológiai tesztek,
– laborvizsgálat,
– képalkotó eljárások (MR-vizsgálat),
– neurofiziológiai vizsgálatok (EEG-vizsgálat),
– mozgásmintázat-elemzés,
– az agyvíz elemzése.
A pontos diagnózis kiemelt jelentőséggel bír, mivel a mögöttes kórok kimutatása a megfelelő időben és dózisban beállított gyógyszeres kezelést alapvetően meghatározza.
Hogyan kezelhető az Alzheimer-kór?
Jelenlegi tudásunk szerint a betegség nem gyógyítható. Rendkívül fontos azonban kiemelni, hogy ez nem azonos azzal, hogy nem kezelhető, ezáltal jobb életminőséget biztosítva a betegnek és az érintett hozzátartozóknak. A terápia a megfelelően megválasztott gyógyszerek alkalmazása mellett pszicho- és szocioterápiás megfontolásokat is tartalmaz. Az optimális kezelési lehetőségek biztosításához elengedhetetlen a megfelelő diagnosztika és a betegség stádiumának azonosítása.
Miért fontos a betegség korai felismerése?
Az elmúlt években az Alzheimer kialakulási esélyeit akár jelentős mértékben csökkentő készítmények is forgalomba kerültek, ugyanakkor ezek alkalmazási területe a kór nagyon korai stádiuma lehet. Az Alzheimer-kór megelőzését vizsgáló kutatások is arra világítottak rá, hogy a prevenciós stratégiának a betegség lehető legkorábbi fázisában van kiemelt szerepe.
A Neurokognitív Kutatási Központról
Az Országos Mentális, Ideggyógyászati és Idegsebészeti Intézetben (OMIII) működő Neurokognitív Kutatási Központ fő célja a neurokognitív betegségek felismerési lehetőségeinek javítása, a demencia megelőzési lehetőségeinek fejlesztése, az érintett hazai betegpopuláció felmérése, továbbá az idegsejtpusztuláshoz vezető folyamatok idegélettani hátterének feltérképzése.
Honlap: www.huncog.com
Forrás: Országos Mentális, Ideggyógyászati és Idegsebészeti Intézet (OMIII), Neurokognitív Kutatási Központ, fotó: pixabay
