Száz éve alkalmazzák a röntgensugarat Gyulán
  A röntgensugár 1895-ben történt felfedezése után, hála az emberi test belsejébe való betekintésről való szenzációt sejtető sajtó híreknek is, világszerte gyorsan elterjedt a használata a betegellátásban.
A századvégi arany békeidőkben a tudományos haladásba vetett naiv hit és eredmények iránti érdeklődés mellett, a gazdagodó országunkban is iskolák, magánorvosok, majd kórházak is röntgenkészülékeket vásároltak.
Az addigra, mintegy kéttucatnyi, Magyarországon értékesített készülék egyike került 1902-ben alkalmazásra a akkori gyulai megyei Közkórház és Elmegyógyintézet-be. Ez is igazolta a Révai Lexikon Gyuláról szóló szócikkében foglaltakat: “…1 200 beteg befogadására képes és az országnak ma legmodernebbül berendezett közkórháza és elmegyógyintézete…”
Ha mindehhez hozzá gondoljuk, hogy a debreceni és a szegedi klinika évtizedekkel később létesült, már nem csodálkozunk azon, hogy a kórházunkat több száz kilométerről is felkeresték a gyógyulni vágyók.
Persze azt is tudnunk kell, hogy az akkori röntgen igénybevétel évi néhány csonttörés, lövési sérülés stb. ellátásához vették igénybe a korabeli tudományos közlemények szerint. A sebész, később a belgyógyász főorvos vizsgált vele. A felvételeket pedig üveglemezre, egy erre betanított szolga készítette.
Az első világégés alapjaiban változtatta meg a korábbi állapotokat. Forradalmak és a román megszállás után, az ország a gazdasági összeomlásból kilábalva, az 1920-as évek második felére a kórház szakmailag tovább fejlődött. Ez időre kerültek a vidéki kórházakba, így Gyulára is olyan specialisták, akikért – ha volt rávaló – egy évtizede Budapestre, az 1900-as évek elején Bécsig kellett utazni.
Dr. Csonth László röntgenorvos 1926-tól működött az eddigre már többedszer bővített és korszerűsített röntgen laboratóriumban.
A szerencsésen megmaradt 1927-es, valamint 1934-es röntgen naplók szerint ezekben az években évi 4-5 000 röntgen vizsgálatot és besugárzást végeztek, alkalmazva az akkorra Európa-szerte kidolgozott eljárásokat. Például az epehólyag és a vesék kontrasztanyagos megfestését.
És, hogy kiket vizsgáltak és gyógyítottak? Bizony zömükben fiatal felnőtteket és középkorúakat. Hiányoztak jórészt a gyermekek a röntgen osztályokról (a lakosság 1/3-a) és a hatvan év felettiek már elfogytak az ellátottak közül (minden tizedik lakos) Tehát szemben a ma folyó, szinte geriátriai (időskori) gyógyítás-gondozással, akkor az idősödő, és az évek során kiszelektálódó vasegészségű lakosság elfogadta a korral járó bajokat, és nem jutott el a vidéken akkor is a gyógyítás fellegvárát képező kórházak röntgenesei elé. Abból az időből maradt fenn a szólás: “Hatvan felé, hazafelé”.
Szemben a röntgen diagnosztikai feljegyzések szűkszavúságával a röntgen terápiában (gyógykezelés) részesültekről életkor és kórisme is szerepel a kézírásos rubrikákban. A röntgen tevékenység csaknem harmada terápiás beavatkozás volt, amelyeket az egyetlen röntgenkészülékkel végeztek.
A ma már némi megütközéssel olvasott javallatok mellett, mint szőrtelenítés, ekcéma gyógyítása májbesugárzással, szomorú a harminc – negyven éves nők méhnyak és méhtest rákjának kezelési próbálkozásairól értesülni. Egy tíz – húsz besugárzásból álló kezelésnél – (a 80-160 Pengőért) – valóban választás elé állított egy 20 holdas gazdát (havi 120 Pengő jövedelemmel), hogy eladja-e a tehenét az asszony gyógyítása reményében.
Újabb világégés! Szemben az elsővel a hónapokig itt települt szovjet kórház bázis, amiről az akkor élők sok keserves élmény emlékét hordják magukban, a kórházi betegellátás szüneteltetését, általános lepusztulást hagyott maga után. Majd a kifosztva visszakapott kórházban a hazaszállingózó, az itt maradt, és a lakosság egészségügyi ellátásáért hősies erőfeszítéseket vállalók, újra kezdték.
Áramszünetek, anyaghiány, romos készülékek, háborút megjárt tábori felszerelés – megmaradt és idevetődött egy – egy szakember. Innen indult újra a radiológia alkalmazása is.
Az ország élni akarása itt is az évtized végére kiegyensúlyozott helyzetet teremtett a röntgen ellátásban is.
Erre a szervezetre zúdult rá a földjei kollektivizálásáért, és az önálló gazda lét fejében az ingyenes betegellátást megkapó a megye lakosságának túlnyomó részét képező, eddig biztosítatlan parasztság.
Még sokan emlékeznek az ez időtől állandósuló, a kórház legrégibb épülete földszintjén létesített SZTK folyosóján, reggeltől késő délutánig szorongó, vizsgálatra várók tömegére. A hatalmas mennyiségű feladat személyi és eszköz hátterének biztosítása további évtizedet igényelt. Ennek részét képezte, hogy dr. Zétény Győző radiológus főorvos javaslatára 24 ágyon sugárosztály létesült a daganatos betegek ellátására (a mai Onkológiai osztály elődje). Ez, valamint a hatvanas évek elején, már dr. Justus György főorvos által megszervezett izotóp diagnosztika. Így 15 évvel a vesztes háború után az ország egyik legnagyobb forgalmú, és a kor színvonalán, a röntgen és izotóp sugárzás alkalmazásával akkor szokásos minden módszert alkalmazó röntgenosztály volt a mienk.
A következő évtized, az iparosító ötéves tervek idején térségünk háttérbe szorulását eredményezte. Ennek részeként a harmincas évek óta elmaradt felújítások miatt a kórház, benne a röntgen ellátás is kritikus helyzetbe került. A tönkrement víz- és csatornahálózat okozta intézeti vérhas járvány eltusolhatatlan botránya mellett a használhatatlanságig elöregedett röntgen berendezések, szűkös, omladozó helyiségek csak sűrű, fogak között elmormolt méltatlankodást váltottak ki betegeinkből.
Az Országos Röntgen és Sugárfizikai Intézet, mint felügyelő szerv kiszállásain készült elmarasztaló megállapítások sem voltak elegendőek, hogy az akkori hatalmasokat cselekvésre késztesse, hogy lendületet adjanak a megmaradt, néhány igényes munkára törekvő radiológus erőfeszítésének.
Az európai és hazai szakmai fejlődést követve ezektől az évtizedektől mindezek ellenére sikerült meghonosítani az emésztőrendszer korszerű röntgenvizsgálati módszereit, amelyek a gyomor és vastagbél daganatos és fekélyes betegek túlélési esélyeit növelték. A különböző érfestéses módszerekkel az akkor szárba szökkenő érsebészeti ellátásra szorulókat segítették. Ez időben indultak osztályunkon, az éppen mára a figyelem központjába került emlő röntgenvizsgálatok is.
A sanyarú helyzet és a mégis megvalósult szakmai fejlődés ellentmondását többek között a mai napig érvényes módon meglévő helyi előnyünk magyarázza, részben, t.i. a jól képzett, igényes, munkabíró asszisztensi csapatunk. Hozzáértésükön túl, egy-egy kisiklástól eltekintve, betegeink is jórészt az ő viselkedésükön, segítő együtt érző, emberséges magatartásukon keresztül ítélhették és ítélik meg a mai napig működésünket.
Az 1978-as békési földmozgás, az ezt követő épület kiürítések, szükséghelyre való költöztetések a röntgeneseket sem kímélték. A szükség hozta kényszermegoldások iskolapéldájaként talán az újonnan épült (1975) rendelőintézet negyedik szintjén telepített érvizsgáló említhető. A jövő menő járó betegek között – azok nem kis megütközésére – utat törve kellett a hordágyon fekvő betegeket feltornázni – lift híján – a keskeny lépcsőn. Emberhalál, műhiba, nagyobb botrányok nélkül sikerült 1986-ig, a Sebészeti tömb újra belakásáig fenntartani az ellátást.
A következő másfél évtized a nagyobb megingások nélküli, folyamatos szakmai fejlődés, a betegellátás körülményeit fokozatosan javító technikai és elhelyezésbéli bővülés időszaka volt.
Erre pedig szükség is volt, hiszen a fejlődést az ember nemcsak önmagához kell, hogy mérje, de figyelemmel kell lennie a környezetére is.
Ebben az időben vált a röntgenezés radiológiává, majd képalkotó szakmává. Ezen elnevezésbeli változások mögött pedig a röntgensugár és izotóp (nálunk 1960-as évek) mellé az ultrahang (nálunk 1981.), majd az MRI (nálunk 1996.) csatlakozott. Magán a röntgenezésen belül is a képerősítő alkalmazásának jóvoltából a korábbi sötét szobában történő átvilágítás tompított fényű helyiségben (nálunk 1974-től) történik kisebb sugárterheléssel, nagyobb diagnosztikus biztonsággal. A másik korszakos technikai fejlesztés a CT alkalmazása (nálunk 1987-től). Éppen az idén már a harmadik, természetesen elődjeinél jóval nagyobb tudású ilyen berendezés működésbe állítása történt meg. Alkalmazása a népbetegségszámba menő agyi érbetegségek (“gutaütés”) ellátását korszerűsítette többek között.
A közvélemény, de a más szakképesítésű kollegák is a radiológia lehetőségeit hol túl, hol alul értékelik Ezért a kapcsolattartást, a drága berendezések segítségével, sok munkával megszerzett információk haladéktalan továbbítását, pl. a betegek újabb jelentkezésénél a visszakeresést lehetővé tévő eszköz, az általunk a nyolcvanas évek óta használt számítógépek, majd számítástechnikai hálózat könnyítik meg.
Tisztelt Olvasó!
  A fentiekben kívántuk Önt végigkalauzolni százévnyi, a tudomány és technika eredményeit mindenkor követni tudó, a kórházi betegellátás meghatározó részét képező röntgen – majd képalkotói tevékenységünkön.
Íme, a gyulai Megyei Kórházban a számos tudományág, legújabban pedig az informatika hasznosítása – eredmények és buktatók – ami mögött a mindenkor azt alkalmazó emberek tudása és munkája volt.
Talán a későbbiekben módunk lesz egy további írásban a mai helyzetről, gondokról és a kilátásokról tájékoztatni Önöket.
dr. Varga István
mb. osztályvezető főorvos