| A gyulai Békés Megyei Pándy Kálmán Kórház Patológiai Osztályáról |
| Mi is az a patológia? |
| A régebben kórbonctanként említett tudományág szilárd alapját képezi és kell, hogy képezze minden orvosi gyógyító tevékenységnek. Vizsgálja, kutatja, hogy az egyes betegségek és kóros állapotok, milyen alaki elváltozásokat okoznak szervezetünkben. Igyekszik feltárni azok okait, hatásait életműködéseinkre. Keresi a választ, hogy milyen kapcsolatok és szövődmények alakulhatnak ki, ha egészségünk fenyegetett állapotba jut. Alapcélja a kórfolyamatok megértése, a megváltozott állapot alaki jegyek alapján történő felismerése, az életfolyamatok rendellenességeinek megértése, a kórosan működő szervezet, szervek és a kóros elváltozások kapcsolatának, kölcsönhatásának tisztázása. A nem is olyan régmúltig, az 1930-as évekig, valóban csak egy elméleti jellegű tudományként élt a szakmai köztudatban is. Ekkortól indultak meg a legkülönbözőbb sebészi beavatkozásokkal az élő szervezetből eltávolított szervek, szervrészletek ilyen irányú vizsgálatai. Ezzel a forradalminak mondható fejlődéssel váltak a patológus orvosok gyógyító kollégáik mindennapos és egymásra utalt nélkülözhetetlen társaivá. Elődeink igyekeztek élni a kor adta lehetőségekkel és olyan szintű ellátást próbáltak nyújtani, ami a biztonságos beteggyógyítás céljait mindig jól szolgálta. Ma is ez a fő törekvésünk. |
| A Patológiai Osztály vezető főorvosai: |
| Dr. Feldmann Ignác 1907-1933 Dr. Karoliny Lajos 1933-1951 Dr. Heim Vilmos 1951-1965 Dr. Tóth Károly 1965-1966 Dr. Gábor István 1966-1973 Dr. Tóth Károly 1973-1995 Dr. Liechtenstein-Zábrák József 1995-Hol tartunk ma? A homályba vesző múlttal ellentétben egy kicsit másként folynak hétköznapjaink manapság. Kérdezzük csak meg környezetünket, hogy mivel foglalkozik a patológus és milyen tevékenység zajlik napjaink patológiai osztályain… Kevesen válaszolnának helyesen. A természetes körülmények miatt kialakult betegségekben meghaltak felboncolása továbbra is egyik fontos feladatunk. A társadalmi hatások és a szakmai változások hatásainak eredményeként munkánknak ez egyre kisebb része, noha jelentőségéből cseppet sem veszített. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a ma patológusai az élő beteg felé fordultak, de ez a sajátos kapcsolat nem érzékelhető a gyógyítottak által, mert a klasszikus orvos-beteg kapcsolat nem ebben a formában nyilvánul meg. Talán kevesen tudják azt a törvényi előírást, hogy minden élő emberből eltávolított szövetet, szervet, vagy szervrészletet patológiai vizsgálat alá kell vonni. Ez azt jelenti, hogy a műtétet követően a vizsgálati anyagokat a patológiai osztályra juttatják. Az a feladatunk, hogy kellően képzett szakszemélyzet segítségével szabad szemmel, majd mikroszkóppal megvizsgáljuk az anyagokat és legjobb tudásunk szerint megpróbálkozzunk a helyes diagnózis felállításával. Ezt egy írásos lelet formájában juttatjuk vissza a kezelő orvosoknak, akik ennek birtokában döntenek arról, hogy szükséges-e további gyógykezelés egyáltalán, és ha igen, mi legyen az. Ebből fakad, hogy felelősségünk igen nagy. Hogy ne említsek mást, mint a daganatos megbetegedéseket. Annak eldöntése, hogy adott esetben jó-, vagy rosszindulatú formáról van-e szó, és pontosan melyik fajtájáról, döntő jelentőséggel bír a betegek további sorsát illetően. A vizsgálati anyagok száma pedig évről évre szaporodik. Olyan ez, mint valamiféle sportverseny, amikor egy rekord már megdönthetetlennek tűnik, de a következő esztendőben mégis akad, aki egy centivel magasabbat ugrik. Így van ez nálunk is. A vizsgálati anyagok számának megállíthatatlan emelkedése azt is magával hozta, hogy az orvosok, valamint a szakdolgozók létszáma is emelkedett. Az utóbbi két-három évtizedben alakult ki az a részben sajnálatos, de a beteggyógyítás szempontjából mindenképpen hasznos – országosnak mondható és jellemző – gyakorlat, hogy sok orvos kerül patológiai osztályra, de igazából kevesen vannak olyanok, akik életre szóló hivatásul választják ezt a szakterületet. Viszonylag népszerűvé vált az a kívánalom, hogy különösen egyes szakterületeken (pl. sebészet, belgyógyászat, szülészet – nőgyógyászat) a későbbiekben elhelyezkedni kívánó orvosok igényelték, a legalábbis részleges, patológiai előképzettséget ahhoz, hogy úgy érezhessék, sikeresebben meg tudnak felelni a betegágy melletti elvárásoknak. Ha rövid ideig dolgoznak is itt, szereznek bizonyos színtű patológiai jártasságot és szert tesznek arra a szemléletre, melynek hiányában nehezebben boldogulnának az eredményes betegellátásban. E jelenség múlófélben van, mert a jelenlegi szakorvosképzési rendszer már nem biztosítja azt a rugalmasságot, amelyről az imént beszéltem. Szakmánkban megközelítőleg 10-15 évenként következnek be forradalmi változások, melyek a gyógyító orvoslásban is megfigyelhető hasonló új tendenciákkal mintegy versenyezve, feltételezik, és rövid idő után meg is követelik egymás létezését és kiegészítését. E fejlődés eredménye, hogy modern vizsgáló eszközöket vezettek be, új vizsgáló és diagnosztikai eljárások terjedtek el, melyek részben azt eredményezték, hogy a hagyományos, közvetlen orvos-beteg kapcsolatból egyébként kiszorult, vagy be sem jutott patológusok egyre inkább bekerülnek ebbe a rendszerbe. Így jelenleg munkánknak van egy olyan profilja is, melyben már némileg elmosódik ez a régi, merev elszigeteltség. Legjobb példa erre az aspirációs citológiai járóbeteg rendelések bevezetése és elterjedése, ami mindennapos a mi osztályunkon is. Mi is ez? Egy olyan, a betegre nézve gyakorlatilag veszélytelen és mindamellett olcsó vizsgálati eljárás, amikor mi magunk, patológusok találkozunk a beteg emberrel. A megbetegedett emlőből, pajzsmirigyből, megnagyobbodott nyirokcsomókból a mintanyerést is többnyire mi végezzük egy közönséges fecskendő és injekciós tű segítségével. Csak éppen az ellenkezőjét tesszük. A kiszívott sejtminta mikroszkópos vizsgálatával sokkal gyorsabban adhatunk diagnózist, amelyek értéke, eredménye bizonyos esetekben szinte azonnal hasznosítható a gyógykezelést végző orvosnak. Ezt a vizsgálatot az osztályunkon kialakított rendelőben végezzük, ahol a hét minden munkanapján fogadjuk a betegeket. Mindössze egy beutaló kell hozzá. |
| A Patológiai Osztályon működő aspirációs citológiai (vékonytű mintavételi) járóbeteg ellátás betegfogadási rendje: |
| hétfő – csütörtök 09:00 órától 13:00 óráig péntek 09:00 órától 13:00 óráigJelenleg két olyan nagy daganatszűrő vizsgálati program van Magyarországon, melyben a patológiai osztályok, így mi is, részt vesznek. Az egyik a több évtizedes múltra visszatekintő és manapság új lendületet vett méhnyakrák-szűrés, a másik a közelmúltban indult emlőrák-szűrő program. Az előbbi esetében a nőgyógyász orvos veszi a mintát és küldi el hozzánk értékelésre. Az utóbbiban a betegek egy részével mi magunk találkozunk az imént említett aspirációs citológiai szakrendelésünkön. Ezúton is arra biztatom a nőolvasókat, hogy igényeljék ezeket a vizsgálatokat, és vegyék komolyan azt a lehetőséget, amit ezek a programok felkínálnak. Ha egy betegséget, ami különösen vonatkozik a daganatos természetűekre, idejekorán felismernek és megfelelő módon kezelnek, gyógyítható. A közhiedelemmel ellentétben, ma már nem jelenthetjük ki kategorikusan azt, hogy a rák halálos betegség. Kétségtelen, hogy többségüket nem tudjuk megelőzni. De a korai felismerés mindannyiunk – orvosok és betegek – közös felelőssége. |
| A Patológiai Osztály személyi ellátottsága. |
| Orvosok:
Dr. Benkó Gábor főorvos Egyre inkább úgy érezzük, hogy az ellátandó munka mennyisége és a gyógyító orvosok által közvetített betegigények nincsenek arányban egymással. Ez az állapot még inkább megnöveli az egyébként is magas felelősségérzetet, amiről gyakran azt gondoljuk, hogy igen fárasztó és tovább nem fokozható. De egy-egy érdekes eset megoldása, ha időlegesen is, de feledteti a szellemi túlterheltséget. Nem szabad megfeledkeznem az orvosi munkához nélkülözhetetlen segítőinkről, az asszisztenseinkről sem. Most összesen 14-en vannak, akik munkánkban mindennapos partnereink. Nélkülük nem létezhetnénk. Két csoportot emelnék ki. A citológiai előszűrő asszisztenseket és a kórszövettani technikai feladatokat végzőket. Előbbiek a nőgyógyászati citológiai mintákat vizsgálják. Ez nagy felelősséget jelentő tevékenység, mert negatív eseteket anélkül is diagnosztizálhatnak és leletezhetnek, hogy az orvosnak megmutatnák. Magasan képzett kórszövettani asszisztenseinkre szintén büszkék vagyunk, mert ha hiányát szenvednénk előkészítő munkájuknak, önmagában mit sem érne az orvosi tudás. A patológia tudományáról azt tartják – jogosan -, hogy a legátfogóbb orvosi szakterület, hiszen mind a többivel kapcsolatban vagyunk. Ennek vannak előnyös és hátrányos oldalai is. Munkánk jellegéből fakadóan mindenképpen követelmény a folyamatos ön- és továbbképzés. |
| A Patológiai Osztály által szervezett tudományos rendezvények: |
| 1996. május 18. Dél – Alföldi Regionális Patológus Találkozó 1997. június 6-7. Első Magyar Patológus – Urológus Szimpózium 1998. augusztus 26-29. A Magyar Patológusok Társaságának és a Nemzetközi Patológiai Akadémia Magyar Divíziójának Kongresszusa 2002. november 8-9. Második Magyar Patológus – Urológus SzimpóziumA körülöttünk lévő világ folyton változik. Az utóbbi bő évtizedben e jelenségek fokozottan, mondhatni hatványozottan érzékelhetők, és az emberek közötti kapcsolatokra is kihatással vannak. Nem csak munkahelyeinken, hanem egyéni, ill. magánéletünkben is tapasztalhatók olyan megnyilvánulások, amelyek a befelé fordulás irányába hatnak. Ezt kicsit feloldandó, megpróbáltuk lehetőségeinkhez mérten időnként egy-egy közös hosszú hétvégét eltölteni -valahol máshol -, kiszakadva a hétköznapok kissé hivatalos, kötött tempójából. Kirándulni megyünk együtt. Még ha rövidkék is ezek a napok, mindig történik valami olyan, amire évek távlatából is szívesen emlékezünk. Ekkor arra is jut idő, hogy tervezgessünk. Jelenleg az foglalkoztat bennünket a leginkább, hogyan oldódik meg a kórházon belüli elhelyezésünk sorsa. Kinőttük már magunkat… réges-rég, ott ahol eleink száz évvel ezelőtt dolgukat elkezdték. Milyen jó volna egy szebb, korszerűbb épületben dolgozni…! Reméljük és bízunk abban, hogy egy nem túl távoli napon ez az álmunk egyszer mégiscsak megvalósul. Egy megváltozott szakmai környezetben, egy új patológiai osztályon, sokkal inkább feltöltődve tudnánk folytatni munkánkat és tovább járni azt a már megkezdett utat, ami ha ugyan küzdelmekkel teli lesz is, de elvezethet bennünket oda, amikor elmondhatjuk magunkról azt, amit utódaink is megerősítenének: az ezredforduló gyulai patológusai és patológiai osztálya is ahhoz hasonló utat tudtak nyitni, mint amilyennel nekünk is segítettek, és mi is segítségükre leszünk a bennünket követő új és újabb nemzedékeknek. |
| Dr. Liechtenstein-Zábrák József osztályvezető főorvos címzetes főiskolai docens |
