A Békés Megyei Pándy Kálmán Kórház
II.sz. Belgyógyászati Osztály – Kardiológia
honlapja

A Békés Megyei Pándy Kálmán Kórház II. sz. Belgyógyászat – Kardiológiai Osztálya 1967-ben vált külön az addig egységes belgyógyászatból. Az általános belgyógyászati feladatok mellett az osztály a szakmai profilok közül a kardiovaszkuláris betegségek ellátása irányába specializálódott. Felismerve a kardiovaszkuláris betegségek nagy népegészségügyi jelentőségét az osztály működésének alapjait Dr. Deli László c. egyetemi docens rakta le, melyben jelentős segítséget nyújtott Sándor Pálné (Elíz nővér) főnővérnek, aki – 16 évvel nyugállományba vonulása után – megkapta a kórház és a Tessedik Sámuel Főiskola “Diploma Honoris” elismerését.

Az elmúlt bő harminc év alatt osztályunkon a betegfelvételek száma közel megkétszereződött, most évente több mint 2000 – zömmel kardiovaszkuláris betegségben szenvedő – beteget ápolunk és gyógykezelünk. Nagyon fontos feladatunk, hogy a mai -teljesítményorientált világ – kihívásait teljesítve még annak is megteremtsük a lehetőséget, hogy betegeink otthon érezzék magukat osztályunkon. Ennek érdekében felvételükkor megismertetjük betegeinkkel az osztály sajátosságait és igyekszünk mindenkivel megtalálni azt a hangnemet, ami lehetővé teszi, hogy a későbbiekben nagyon komoly vizsgálatokról, tervezett beavatkozásokról, esetleg műtétekről gátlások nélkül beszélgethessünk velük.
A kardiovaszkuláris betegségek a megbetegedések és a halálozás okainak több felét adják. Ezen belül kiemelt szerepe van a szívizom vérellátását biztosító koszorúerek változatos formában megjelenő betegség-formáinak. Természetesen a leghatékonyabb az érelmeszesedés megelőzése lenne, melynek legnagyobb lehetősége az erre rizikót jelentő állapotok (magasvérnyomás-betegség, emelkedett koleszterin szint a vérben, cukorbetegség, dohányzás, elhízás, mozgásszegény életmód stb.) előfordulásának csökkentése. Nyilvánvaló, hogy az elsődleges prevenció elsősorban nem az aktív kórházi osztályok feladata, de az ebben való részvétel mindannyiunk közös kötelessége. Sajnos legtöbbször már csak másodlagos megelőzésre nyílik lehetőségünk, hiszen osztályunkra olyan betegek érkeznek, akik már elszenvedték valamelyik szerv akut vagy krónikus verőeres betegségének heveny rosszabodását (szív, agy, végtagok). A közel 30 éve üzemelő – és reményeink szerint hamarosan megújuló – Koronária Őrzőben folyik az akut koronária-szindrómás betegségekben (elsősorban szívizominfarktus) valamint súlyos szívelégtelenségben illetve a ritmuszavarban szenvedő betegek gyógykezelése. Az elmúlt évtizedek során számos új módszert vezettünk be (pl. a trombolitikus többet elsők között az országban) és átéltük azokat a korszakváltásokat, melyek során fél évszázad alatt az infarktusos betegek kórházi halálozása egynegyedére csökkent. Kitűnő a kapcsolatunk a regionális központot jelentő Szegedi Kardiológiai Központtal, ahová a lehető legkevesebb késedelemmel juttatjuk el az azonnali szívkatéteres intervenciót igénylő betegeket. Ével óta célunk, hogy osztályunk munkacsoportja is képes legyen helyben elvégezni ezeket az egyre inkább rutinszerűnek mondható beavatkozásokat. Több kollégánk vett már részt hosszú hónapokon tartó képzéseken.
A hazai és nemzetközi irodalomból ismert szakmai irányelveknek megfelelően kialakított szakmai protokollok szerint folyik osztályunkon a betegek ellátása. A minőségbiztosítás érdekében évente átdolgozzuk, aktualizáljuk a diagnosztikus és terápiás útmutatóinkat. Fontosnak tartjuk tevékenységünk önkontrollját, melynek során egy-egy időszakban a fontos tevékenységeinket előre meghatározott jellemzők alapján áttekintjük, és szakmai gyakorlatunkat módosítjuk. Így került sor a krónikus antikoaguláns kezelésben részesülő, valamint a gyakori ritmuszavart jelentő pitvarfibrillációban szenvedő betegekkel kapcsolatos kérdések revíziójára. Eredményeinkről nagy érdeklődés mellett, országos fórumokon számoltunk be.
Osztályunkon és a kórház diagnosztikus munkahelyein (CT, MRI vizsgálat, érfestéses radiológiai vizsgálatok, szívizom izotóp vizsgálatok, igényes kémiai és hematológiai laboratóriumi vizsgálatok) a nem-invazív kardiológia szinte valamennyi diagnosztikus lehetősége adott. Különösen büszkék vagyunk a csúcstechnológiát jelentő ultrahangos szívvizsgáló készülékünkre, mellyel évente 6-7 ezer vizsgálat történik. A műszeres vizsgáló módszerek elsajátítása fontos feladata orvosainknak és az őket segítő szakdolgozóinknak. Osztályunkon és szakrendeléseinken 11 orvos munkatárs dolgozik. Közülük nyolcnak belgyógyászati szakvizsgája van. Öt kardiológiai, egy pulmonológiai második szakvizsga jelzi az osztály “érdeklődési körét”. Egy kollégánk belgyógyász-angiológusi címet szerzett, amely lehetővé teszi az artériás és vénás érbetegségben szenvedő betegek magasabb szintű ellátását is. A még nem szakorvos kollégáink érdeklődőek, belgyógyászati képzésük mellett egyre több speciális részfeladatot képesek ellátni a szívbetegeinkkel kapcsolatban is.
A szakmai továbbképzést hazai és külföldi kongresszusokon való részvétellel segítjük elő, emellett minden évben két-három szakorvosi továbbképzést is szervez osztályunk neves hazai előadók segítségével. Kétévente osztályunk hagyományosan megrendezi az úgynevezett Gyulai Kardiológiai Nap tudományos rendezvényét, melyre egy-egy jelentős kardiológiai központ szakembereit hívjuk meg. A legközelebbi rendezvényre jövő év őszén kerül sor.
Osztályunkhoz a több ambuláns beteget ellátó szakrendelés is tartozik. A II. sz. Belgyógyászati Szakrendelésen az általános belgyógyászati feladatok ellátása mellett 24 órás vérnyomás-monitorozás és modern eszközzel légzésfunkciós vizsgálatok végzése is elérhető. A nagyforgalmú EKG-szakrendelésen terheléses EKG végzése is lehetséges. A Kardiológiai Szakrendelésen a betegek fogadása a hét minden munkanapján, előjegyzés alapján történik. Tervezzük profilírozott szakrendelésnapok létrehozását (szekunder prevenció, szívelégtelenség, koronária intervenció utáni betegek, műbillentyűs betegek stb.).
Osztályunkon három ambulancia működik. Itt végezzük a betegek 24 órás EKG- és vérnyomás-monitorozását, terheléses EKG vizsgálatait és a már említett ultrahangos-szívvizsgálatokat (nyelőcsövön át történő, illetve terheléses ultrahangos vizsgálatot is). Egyre több járóbeteget vizsgálunk érbetegsége miatt, mely kapcsán ultrahangos nyaki verőér vizsgálatra is lehetőség van.
Osztályunk évtizedek óta fontos feladatának tekinti az ott dolgozók továbbképzése mellett a különböző szintű oktatásban (egészségügyi szakiskola, munka melletti nővérképzés, felnőtt szakápolók illetve mentősök képzése) való aktív részvételt. Az elmúlt években az osztály jelentős szerepet vállalt a gyulai egészségügyi főiskola diplomás ápoló képzésében.
Az osztály munkájának alapvető és meghatározó részét képezik az orvosokkal együttműködő szakdolgozóink, gyógytornászunk, ápolási asszisztenseink, adminisztrátoraink, beteghordóink és a központi takarító személyzet nálunk dolgozó tagjai. Munkájuk nélkülözhetetlen a betegellátásban. A megfelelő szakmai munka jól körülírt tevékenység, a szabályok betartása a beteg érdekeinek megfelelően kötelességünk. Emellett azonban a nem egészséges ember ápolása – melyet annak tisztelete és szeretete nélkül nem lehet teljessé tenni – határozza meg azt, hogy a beteg és hozzátartozói mennyire lesznek elégedettek az egészségügyi szolgálattal, vagyis velünk az osztállyal. Arra törekszünk – mert úgy érezzük, hogy az átalakulás alatt álló egészségügyi munkahelyeken nagyon fontos napjainkban – hogy minden munkatársunk átérezze a saját felelősségét a mindennapi tevékenysége során, ami nélkül a ránk bízott betegek komplex ellátása lehetetlen.
Osztályunk létrehozta a “Szívdobbanás” a Gyulai Kardiológiai Osztályért alapítványt, melynek célja az osztály diagnosztikai és gyógyító tevékenységének fejlesztése, a munkakörülmények javítása és a munkatársak továbbképzésének segítése.

Dús Jánosné
osztályvezető főnővér
Dr. Márk László PhD.
osztályvezető főorvos

Tudományos élet a II. sz Belgyógyászat-Kardiológia Osztályon

A gyógyító tevékenység mellett a kardiológiai osztályon tudományos tevékenység is folyik. Természetesen nem alapkutatási szinten, de összehasonlítva más megyei kórházak hasonló tevékenységével nincs okunk szégyenkezni. Igyekszünk a mindennapi gyógyító tevékenységhez szorosan kapcsolódó néhány területen saját ötletek és gondolatok alapján kutatást végezni és ezek eredményeit kongresszusokon is bemutatni illetve hazai, ritkábban külföldi orvosi szaklapokban publikálni. Ezen kívül megpróbáljuk saját gyógyítási tapasztalatainkat összefoglalni és belőlük olyan tanulságokat levonni, melyek a mi munkák elősegítése mellett más kollégák érdeklődésére is számíthatnak. Munkáink végső célja mindig a beteg emberekkel kapcsolatos tevékenységünk minőséségének emelése.
Ma már jól ismert tény, hogy a szív ereinek elmeszesesedését a rizikófaktorok jelenléte nagymértékben elősegíti. Magunk jó másfél évtizede végeztünk először rizikófelmérést gyulai tanárok és gyári munkások között. Később ezt a szeghalmi Állami Gazdaság dolgozóin kiterjesztett formában megismételtük, majd megyénk két településén, Almáskamaráson és Méhkeréken, az ott dolgozó családorvosok és asszisztenseik segítségével szerveztünk szűrővizsgálatot. A szűrésünk eredményeit országos adatokkal összehasonlítva azt állapítottuk meg, hogy a megyénkben is, az országos átlagnak teljes mértékben megfelelően, kedvezőtlen a rizikófaktorok előfordulási aránya. Nemzetközi adatokkal történő összevetés azt az eredményt hozta, hogy az egyes személyek egyéni veszélyeztetettségének megfelelő csökkentése mellett társadalmi méretekben a táplálkozási és dohányzási szokások megváltoztatására kellene az elsődleges hangsúlyt fektetni.
Több vizsgálat célja a kórházba került szívizom-infarktusos betegek ellátásának tanulmányozása. Másfél évtized alatt e betegség miatt felvett betegek adatainak elemzését megjelentettük hazánk vezető orvos-szakmai folyóiratában. Az “önkontroll” lehetővé tette, hogy találtak alapján változtassunk a betegek kórházi kezelésén. Vizsgáltuk azokat a nem invazív (nem szívkatéteres) vizsgálati lehetőségeket is, melyek alkalmazásával nagyobb biztonságban engedhetjük e a kórházból betegeinket.
Érdeklődésre tarthat számot az a dolgozatunk is, melyben arról számoltunk be, hogy a ma beültetett, modern ritmusszabályzó készülékek (pacemaker) működését a közelükbe helyezett mobil-telefonok használatuk közben sem zavarják meg.
A tartós véralvadásgátló kezelésben (Syncumar szedésében) részesülő betegeink körében a közelmúlban végzett felmérésünk során azt állapítottuk meg, hogy a gyógyszert műbillentyűbeültetés miatt szedők között a leghatásosabb a véralvadási viszonyok szükséges megváltoztatása és annak ellenére, hogy ők a kezelést életük végéig folytatják, ritkábban fordul elő közöttük a vérzéses szövődmény. Ugyanez a felmérésünk vetette fel, hogy a véralvadás szintjének megállapítására hagyományosan alkalmazott prothrombin százalék helyett, a nemzetközi trendeknek megfelelően, nagyobb hangsúly kellene helyezni az úgynevezett INR-mérésre. Jelenleg kórházunkban párhuzamosan mindkét paramétert használjuk.
Másik vizsgálatunkban összehasonlítottuk a vénás véralvadással járó (mélyvénás trombózis és tüdőembólia) és az artériás véralvadással összefüggő (szívinfarktus, agyi infarktus) betegségek genetikai hátterét. Az örökítő tényező egészének vizsgálatára természetesen nincsen mód, de a véralvadással összefüggő, már ismert gén-mutációk a két csoportban történő összevetésével azt állapítottuk meg, hogy nincs lényeges különbség az artériás és vénás véralvadási zavarokban szenvedő betegek öröklött háttere között, az érelmeszesedésre is hajlamosító egyik tényező gyakoriságát kivéve.
A véralvadással összefüggésben most áll megszervezés alatt egy olyan vizsgálatunk, melynek során arra a kérdésre keresünk választ, hogy az artériás véralvadással összefüggő betegségeken (szív-, és agyi infarktus) átesetteken alkalmazott “szalicil kezelés” – amely a vérlemezkék természetes, vagy fokozott összecsapódását hivatott meggátolni – milyen mértékben hatékony. Ennek a rutinszerűen kórházunkban még nem mért laboratóriumi paraméternek lényeges szerepe lehet a még hatékonyabb megelőzésben.

A legszerencsésebb az volna, ha senki sem szenvedne egyik olyan betegségben sem, melynek hátterében a közös folyamat, a verőerek elmeszedése áll. Az elsődleges megelőző folyamat erre irányul. Ha valakinek viszont már volt valamilyen “eseménye” (szívizominfarktus, agyi infarktus, alsóvégtagi érszűkület) akkor úgynevezett másodlagos prevenciót kell nagyon következetesen alkalmazni. Ennek célja, hogy egy újabb eseményt megelőzzünk. A szívinfarktuson átesett betegeink tartósan szedett otthoni gyógyszeres kezelését elemezve megállapítottuk, hogy a négy, a betegek túlélését bizonyítottan javító gyógyszer (a béta-blokkoló, az aszpirin, az ACE-gátló és a koleszterinszintet csökkentő szerek) közül a statinok adása ugyan az országos átlagnak megfelelő, de az utóbbi gyógyszercsoport alkalmazási gyakoriságát a nemzetközi előírásoknak megfelelően növelni kellene.
Tudományos cikkeink jelentek meg többek között a koleszterinszint-csökkentő gyógyszerek hatásáról a koszorúér-betegséggel is kapcsolatba hozott Chlamydia pneumoniae baktérium fertőzésre, az új rizikófaktorról, a homociszteinről, valamint a szívelégtelenség egy speciális formájáról, a diasztolés szívelégtelenségről, a digoxin használatáról időskorú betegek körében, a szekunder prevenció elveinek gyakorlati alkalmazásáról érbeteg között.

A II.sz. Belgyógyászat-Kardiológia Osztály orvosi munkacsoportja

Cím: II. sz. Belgyógyászati Osztály – Kardiológia, Gyula 5701, Pf.: 46
Telefon: 66/ 526-526/ 2105, 2106, 2280, 2287, 2114 mellék
Fax: 66/ 526-543